Málvan, Dél-Mahárástra

2026. január 10. szombat

A szokásos Dzsan Satábdi ’expresszvonaton’ utaztam le Mahárástra legdélibb részére. Egyszer olvastam, hogy az itteni strandok is olyan jók, mint a goaiak, de az infrastruktúra még nem épült ki. Korábban már jártam a kicsit északabbra fekvő Ratnágiri környékén, és arrafele szinte semmi támogatottsága nincs az úszásnak. Mégis jókat úsztam. A Kurli strandon például én voltam az egyetlen emberi lény.

Most Málvan kisvárossal próbálkozok. Még Mahárástrában van, de a kultúra szinte azonos a goaival. Az emberek anyanyelvként itt is konkanit beszélnek, és jelentős a kereszténység. Az út szélén ugyanúgy árulják a reggel kifogott halat az asszonyok, mint Goában, és a halászcsónakok is ugyanolyan felépítésűek. Dolgozni fogok a számítógépemen ugyanúgy, mint Oxfrodban. De itt a meleg és az úszás mellett a maráthi nyelvgyakorlási lehetőség is meglesz. Azért a maráthit részesítem előnyben a konkanival szemben, mert azt jobban tudom, nagyszerű irodalma van, és már el is kezdtem egyes műveket magyarra fordítani.

Már a kúdáli vasútállomáson érdekes volt, hogy sokan elfogadták a maráthimat, és nem angolul vagy hindiül válaszoltak vissza, mint teszik azt Mahárástra nagyvárosaiban vagy Goában. Ez igazán kellemes meglepetés volt. A riksás is, és a helyiek is maráthiul beszélnek velem. Ehhez ma már sajnos távoli kisvárosba kell utazni. Málvan a kúdáli vasútállomástól még harmincöt kilométerre van kanyargós hegyi utakon. A riksásom elmondta, hogy a rizsen kívül errefele semmi nem terem meg. De rizsföldet is keveset látni. Jórészt erdős, hegyes vidék. A lakosság és a kiszolgáló személyzet is jórészt helyi. Kis szállodák vannak itt: családi vállalkozások. Csak a folyami hajókon alkalmaznak észak-indiaiakat. Mivel Goában gyakran csak az észak-indiai kiszolgálószemélyzettel éri

ntkeztem, ott nem tudtam sem a maráthit, sem a konkanit gyakorolni. A tengerparton mahárástrai turisták sétálnak vagy fürdőznek. Ők a közeli városokból jöttek. Egyetlen külföldit nem láttam ma. Málvan egyik érdekessége, hogy kétszer is megszólított egy-egy motoros, hogy ne gyalogoljak. Ő majd elvisz. Ki távolságokról van szó, de különösen jól jött az esti fuvar, mivel nem szeretek a sötétben kóbor kutyák között sétálni.