Szindhudurg

Szindhudurg

2026 január 16.

Ellátogattam a közeli Szindhudurg maráthi sziget-erődítménybe. 20-30 fős motorcsónakok szállítják a szigetre a turistákat. Itt a külföldieknek nincs kiemelt, sokszoros ár. Ugyanúgy száz rúpiát fizetek a tizenöt perces hajóútra, mint a helyiek. Hétköznap van, mégis óriási a tömeg. Úgy tűnik, hogy itt van egy egész iskolányi gyerek. A motorcsónakok egymást váltják, mégis hosszú a látogatók sora, ugyanis ez az erőd, Sívádzsí erődje, a maráthák nemzeti hőséé. Egyes turisták már a csónakban, mások a bejáratnál felkiáltanak: „Sivádzsí mahárádzsának...”, mire a tömeg: „győzelem!”

 

Szindhudurg története 1664-re nyúlik vissza. Nálunk ebben az évben hal meg Zrínyi Miklós, és vész el vele együtt egy mind a Habsburgoktól, mind a törököktől független Magyarország lehetősége. A maráthá Sivádzsí (1630-80), Zrínyi sikeresebb kortársa viszont sikeresen alapít egy mind a moguloktól, mind a déli Bídzsápur államtól független államot. – szárazföldön sikeres felkelő, a maráthá állam megalapítója. Katonai hatalmának gerincét a mahárástrai hegyi és erdei erődrendszer, valamint a mozgékony könnyűlovasság (mint nálunk a huszárság) alkotta. Sivádzsí egyrészt rendbe hozatta az elfoglalt erődöket, másrészt, pedig újakat épített. Mikor a terjeszkedő maráthá állam elérte a tengerpartot, parti erődrendszert épített ki.

 

Érdekes módon, az akkor legnagyobb indiai hatalmat, a Mogul Birodalmat soha nem érdekelte hadiflotta felépítése. Történészek ezt a mogulok közép-ázsiai eredetével kapcsolják össze: elképzelésvilágukban nem jelent meg a tenger, és így a tengeri hatalomra v
aló törekvés sem. 1664-ben a konkan partvidéken több hatalom is jelen volt. Az európaiak, azaz a portugálok, hollandok és angolok már hosszú ideje kereskedtek Indiával. A portugálok szárazföldi jelenlétét Goa 1510-ben kezdődő meghódítása tette tartóssá, az angolok 1661-ben hozományként szerezték meg a portugáloktól Mumbait, a hollandok központja még északabbra volt, a gudzsaráti kereskedőváros Szúratban. Volt azonban egy kisebb helyi hatalom is, a muzulmán afro-indiai sziddik állama Dzandzsírá központtal. Többek között jó szövetségi politikájuknak köszönhetően a sziddik stabil hatalommá nőtték ki magukat a tizenhetedik századra. Szövetkeztek többek között az arab tengeri fennhatóságra ácsingózó törökökkel, Bídzsápurral majd a mogulokkal. 

Mivel az akkorra már jelentős szárazföldi hatalommal rendelkező Sivádzsí semmiképp sem tudta elfoglalni a sziddik sziget-erőd fővárosát, Dzandzsírát, ő is épített magának egy ugyanolyant: ez lett Szindhu-durg, azaz „óceáni erőd”.

 

Az erőd három év alatt épült fel, és lett a maráthá haditengerészet főhadiszállása. Szakképzett maráthá építészek, és hely munkások mellé, a Dzandzsírával szintén ellenséges goai portugálok is küldtek segítséget az építéshez. 

A tengeri erődök különleges építészeti kihívásokkal néznek szembe. A szögletes külső falak helyett lekerekített megoldást kell használni, hogy jobban bírják a hullámok csapkodását. A kőből készült falak réseit, ugyanúgy, mint Dzandzsírában, olvasztott ólommal töltötték fel.

 

Az erődnek egy bejárata van. A falak közt S-betű alakban visz az út a kapuhoz. Az S-betű elején fogalmunk sincs, hogy hol a kapu. A várat huszonnyolc bástya övezi. Falait a néhány évtizeddel ezelőtt rendbe hozták, és csodálatos a kacskaringós falakról a zátonyokkal körülvett sziget-vár látványa. A templomokon kívül meglátogatható még számos ciszterna és kút is az erődben, hiszen a trópusi melegben rendkívül fontos volt az ivóvízhez való hozzáférés. Ezt én is megtapasztalom a falakon járkálva, mikor érzem, hogy hiába fedem be a fejemet, a napszúrás kezd kerülgetni. Visszasietek a vécébe, hogy a csapból bevizezzem a fejemet, de nem folyik a víz. Végül az árusoktól veszek palackozott vizet, és azzal locsolom a fejemet. A legjobb lesz bemenekülni az épületekbe. 

A központi Siva-templom Sivája úgy néz ki, mint a hadvezér Sivádzsí, és a feliratok erre az egybeesésre rá is játszanak a kétértelműségükkel. Ezt a templomot maga Sivádzsí építtette, majd pedig fia, Sambhádzsí egy masszív boltíves előcsarnokot építtetett hozzá. 

A templom mellet áll a kis múzeum, ami a hely műtárgyak bemutatása mellett felidézi a maráthá történelmet, és a híres maráthá erődöket. Megelégedéssel nyugtázom, hogy minden maráthiul van kiírva, bár az idő, néha már elmosta a feliratok apróbb betűit. Érdekes látni a maráthi dokumentumokban gyötrelmesen olvasott fegyvernevek mellett a fegyvert magát is. Az egyik legérdekesebb dolog, hogy a maráthá haditengerészet átvett európai újításkat, és volt náluk európai iránytű és teleszkópos távcső is. Emellett a korabeli lakatok is muzeális értékű tárggyá váltak.

Az erőd fénykorában két-háromezer katona állomásozott itt. Egy helyi utcaseprő elmondja, hogy a szigeten ma mintegy százan laknak. Ők itt is dolgoznak. A kis múzeumot csak az igazán kiváncsi turista látogatja. Hétköznap így is van vagy háromszáz látogatója, hétvégente pedig napi hét-nyolcszáz.