Dzsauná Sáh nyomában

Ami kivülről látható a nyolcszögelű síremlékből

 

Virágkeretbe foglalt Já Alláh felirat

Málik Maqbúl sírja -
A bejáraton alul indiai álív, felül muszlim boltív

Ésánnak mennie kell, így nem tud velem jönni a legizgalmasabb felfedezőútra, Dzsauná Sáh tizennegyedik századi szultáni nagyvezír apjának, Málik Maqbúl Tilanganinak a közelben fekvő síremlékéhez. A Delhi Szultanátus korából származó mauzóleumot különösen nehéz megtalálni a Nizámuddín városrész sikátoraiban. Többször is melléfogok, mert a Googel-térkép sikátorok között nem pontos. De az embereket kérdezgetve csak eljutok oda is. A síremlék zárva, és kétméteres fal veszi körül. Rajta a kortárs élet olyan jelei vannak mint a víztároló műanyaghordó és a parabolaantenna. Igyekszem minél jobb szögből elkapni a fényképezhetetlen nyolcszögletű épületet. Még egy közeli házba is bekéredzkedem, hogy az emeletről kattintgassam a képeket.

 

Két évvel ezelőtt is a mára már elfelejtett nagy mecénás Dzsauná Sáh épületeit kutatva jutottam el a Bégampuri Mecsethez. Most ehhez a listához még két további mecsetet adhatok hozzá, a Khirkí, azaz „ablak” Mecsetet Delhi déli részén, a Khirkí falunak nevezett városrészben, és az aktív muszlim hitiskolaként működő Kalán Mecsetet Málik Maqbúl síremléke közelében. A Dzsauná Sáh áltat építtetett mindkét mecset hasonló építészeti megoldásokat alkalmaz.

Indiai álív és muszlim csúcsiv a Kalán mecseten.
A díszkaput kétoldalt kúpszerű minaretek szegélyezik.

Indiai álív és muszlim csúcsiv a Kalán mecseten.
A díszkaput kétoldalt kúpszerű minaretek szegélyezik.

Kalán mecset

Indiai álív és muszlim csúcsivek a Kalán mecseten.

Nizámuddín - Rahím síremléke

Vasárnap délután ellátogattam a hindi költő Abdurrahím Khán-é-khánán mauzóleumához a fiatal kutató Ésan Sarmával. A síremlék Akbar szultán apjának, Humájúnnak a mauzóleumához van közel. Akbar azért dönthetett e mellet a hely mellett, mert a közelben található Delhi muszlim „védőszentjének”, Nizámuddín Aulijának a síremléke. A hindiül egyszerűen csak Rahímnak nevezett hadvezér-költő eredetileg a feleségének, Máh Bánónak, „Hold Asszonynak” építtette az 1598-ban elkészült hatalmas síremléket. Máh Bánó dísz-sírja pontosan az emeleten levő központi terem közepén fekszik, az igazi pedig alatta a földszinten. 1627-ben ben bekövetkezett halálakor Rahímot melléje temették – neki is ugyanígy van sírja fent és lent. 

A központi terem a dísz-sírokkal

Ugyanúgy, mint a székely kopjafákon, itt is jelölik, hogy az elhunyt férfi vagy nő, sőt még azt is, ha gyerek. A tanult férfi jele egy íróvessző, a nőé egy stilizált virágállvány. A gyermek esetében a kis íróvesszőt lekerekítik.

 

Rahím és Máh Bánó dísz-sírja

Az omladozó épületet az utóbbi években hozta rendbe a nemzetközi Aga Khán Alpítvány. A háromféle kőből, delhi kvarcból, rádzsasztháni vörös kőből, és makránái márványból készült épületről a márványt a tizennyolcadik században leszedték, és elvitték a lakhnaúi naváb, Szafdarzdsang mauzóleumának építéséhez, ami manapság Delhi egyik kiemelt látványossága. Bár a restauráció során ismét hozattak márványt, az épületen a mogul birodalmi vörös dominál. Ez a szín elvileg a szultánok kiváltsága volt, de államférfiúi nagyságára való tekintettel Rahímnak is megengedtetett ennek használata. 

Azt mondják, hogy Humájún és Rahím síremlékei is inspirálták az 1632 és 1647 között épült Tádzs Mahalt. Máh Bánó esetében még az eredeti rendeltetés is hasonló: elhunyt feleség számára építtette a gyászoló férj. 

Csillagokba foglalt lótuszok

Já Alláh, "Ó Istenem!" felirat lótuszban

Ésánnal a díszítéseket vizsgáljuk. Belül a feliratok között muszlim hit megvallása a kálimá, valamint Korán-idézetek találhatók. 

Kívül leginkább kis lótusz-karikába bevésett virág és geometriai motívumok vannak, de gyakori a Já allah, „Ó Isten!” felirat is. Tisztán indiai  

Lótuszmotívum

motívumot nehéz találni, de valószínűleg a lótuszmotívumot az indiai hagyomány szolgáltatta. A kőbe vésett geometrikus díszítés viszont véletlenül produkálhatott szvásztikát.

Kalligráf arab felirat

Véletlenszerű a szvásztika?

Tizenhatodik századi op art

Gálib síremléke

 A látogatók jórészt muzulmánok. Mikor egy fiatalemberekből álló hangos kis csoport látja, hogy fényképezek, valaki közülük megkérdezi, hogy mi van itt fényképeznivaló?

Gálib egy felnőtt és egy fiatalon meghalt gyermekének
a sírja. A kisgyerek jele rövidebb és felül lekerekített.

 A Delhiben történelmi sétákat is szervező, és a várost rendkívül jól ismerő Ésán elvisz Mirzá Gálib közelben fekvő síremlékéhez. Itt jól ismeri az őrt, aki aztán röviden körbekalauzol minket. Itt nyugszanak Delhi utolsó mogul szultánjának, Muhammad Sáh Zafarnak a családtagjai, akiket a britek végeztek ki az 1857-es szipojlázadás leverésekor. A híres urdú költő Gálib túlélte a lázadást. Mikor az angolok kérdőre vonták, hogy miért nem költözött be a felkelés alatt a brit katonai körzetbe, azzal válaszolt, hogy akkora volt akkoriban a felfordulás, hogy nem tudott a státuszának megfelelő gyaloghintót találni. Manapság a síremlékegyüttest nem a szultáni család, hanem Gálib síremlékeként ismerik. Gálib költészete manapság is töretlen népszerűségnek örvend, míg a mogul dinasztia már a régmulté. 

Utazás első osztályon

Március 8. Durgápur-Benáresz vonat Benáreszi házigazdámtól kértem, hogy ne légkondis kocsiba vegyen jegyet. Ő a jegyvásárlást egy volt diákjának delegálta, aki most Sántinikétanban tanít. Ő talán úgy gondolta, hogy külföldinek a non-AC nem való, és elsőosztályú jegyet vett. Talán azért, mert túl későn kapta meg a kérést, és már nem volt olcsó jegy. Mindenesetre kioktatott, hogy a non-AC nem biztonságos. Két héten belül ez a második első osztályú utazásom. Nem bírom a hideget, és most nyolc órán át légkondiban fogok ülni. Az ilyesmihez olyan sok réteg ruhát veszek fel, hogy azt jobb le sem írni. A kocsi végébe, az ajtókhoz ki tudok menekülni időnként egy kis melegre, de ott meg nem lehet leülni. Itt mindkét alkalommal, idősödő kereskedő-feleségekkel utaztam. Az anglicizált felső középosztály inkább repülőt használ, itt viszont mindenki hindiül beszél. Mostani útitársam két szolgáját is beültette a fülkébe. Telefonon próbál valami vonatjegyet rendelni vagy rendeltetni, de nem kap. Gondolom, hogy az első osztályon sok olyan ember utazik, aki az utolsó pillanatban vesz jegyet az utolsó napra fenntartott tatkál jegykvótából, de fél, hogy alacsonyabb osztályra nem kap. Régebben egy hónappal előre meg kellett venni a jegyeket, de ma már általában jóval rövidebb a várakozási idő. Mikor az államvasutak látta, hogy a jegyüzérek az indulási napon milyen jól keresnek a különösen népszerű vonatok jegyein, bevezette a tatkál rendszert. Csak az utolsó napon értékesíti a jegyek egy részét, a normálisnál magasabb áron. Ez a rendszer rendkívül népszerű lett Indiában. Így tanul az ügyeskedőktől az állami cég. 

Az elsőosztályú, négyes fülkében mindenki telefonál. Bár csendesen halad a vonat, mivel tíz-húsz évvel ezelőtt sokat kattogott, útitársam, egy parancsolgató néni, kihangosítja a telefonját, és mivel időnként gyenge a térerő, kiabál. Egy facebookos kommentben olvastam, hogy milyen békések lehetnek itt az emberek. A szomszéd kertje mindig szebb. Én viszont gyakran tapasztalom, hogy az indiaiak alap-hozzáállása a kiabálás. A legrosszabb, mikor tiktokoznak a fülem mellett a kihangosított telefonjukon. Fél percig egy ember zajong benne, fél percig meg valami szörnyű zene. Azt hittem, ennél rosszabb nem lehet. Eddig csak négyen voltunk a négyes fülkében, most jött még három utas, köztük egy anya az alvó kisbabájával. A férj elmagyarázza a néninek, hogy első osztályon nem engedünk több utast, mint aki jegyet vett, de látom, hogy a babával és a nagymamával együtt ők is négyen vannak, így sok szava nem lehet. A baba jól alszik, de azért a hangoskodó nénit megkérem, hogy az alvó babára való tekintettel vegye vissza a hangját. Elmagyarázza, hogy az indiai babák bírják a hangzavart. Szerencsére azóta elhallgatott, a baba pedig tovább alszik. A baba ébredezik, az anyuka a mobiljával próbálja nyugtatgatni. Ez a generáció tényleg mobillal a szeme előtt születik. Akármennyire is kényelmetlenre sikeredik az ilyen utazás, mindig élvezem, hogy földközelből látom Indiát.