Kéri Beach

Kéri Beach, január 29.

 

Nekem ez az utolsó napom a német hippi-szálláson, amit lassan megszerettem. Szerencsére a megfázásom is elmúlt, ahogy kicsit melegebb lett. Egy jelentéktelennek tűnő kis erdei ösvényen lehet eljutni a szállodába. Három oldalról erdő vesz körül, a negyediken meg a strandot látni. 

Minden délután megyek úszni. A tenger tiszta, de nagyon hullámos. Úszó szemüveggel szerencsére nem számít a szemembe csapódó víz. Az úszás után szeretek kiülni az alkonyati napra a parton, és olvasom a maráthi regényemet Karnáról. Ez az egyetlen szakasza a napnak, mikor közvetlenül ér a nap és a levegő.

 

A falu a tengertől távolabb fekszik, de a tengerre vivő út mellett is megjelentek a boltok és az éttermek. Az út mentén szárikkal eltkerített kis földterületeket látok. Nem nehéz rájönni, hogy konyhakertek rejtőznek a szárik mögött.

Azért jöttem Kéribe, mert közel van a goai ájurvédikus intézethez, ahova holnap megyek kontrollra. A szállás szép helyen van, egy vízparthoz közeli erdőben. Mellesleg végig newage-zene megy, és így a tengerparti zsivaj sem hallatszik. A házigazda létrehozott nekem egy árnyékos sarkot dolgozni. Magánélet itt korlátozott, mert kicsi a hely, és nyitva az ablak. Az ajtókon nem használunk zárat. A fürdőszobában nincs meleg víz. A konyha közös, és ott néha összesűrűsödünk, mikor az ájurvédikus főzetemet készítem. Vízforraló nincs. Lábosokban melegítjük a vizet.  Mindenhol le kell venni a cipőt. Én ilyenkor inkább átlépek egy papucsba, mert hideg a padlózat.

A német háziasszony járt még Magyarországon is, az Organic Zones of Radiant Atmosphere pszichedelikus fesztiválon.

Az ittlakókkal kedvesen mosolygok, és váltunk néhány szót, de azért végig egyedül vagyok. Az telefonon és az interneten élem a társasági életet. A fiaimmal is sikerült jókat beszélgetni.

Most már egy hete megy a tisztítókúrám. Gyógyszerek, pránájáma és étrend. Napközben gyümölcsöt eszek, este pedig levest, dált, rizst és zöldséget. A gyümölcsök közül az alma, guajáva és gránátalma ajánlott. Ennyi gránátalmát életemben nem ettem. Így is csak 90%-ban tudom betartani a kúrát, és eddig látható eredménye nincs. Holnap azért visszamegyek az orvoshoz, hogy adjon további gyógyszert. Hátha mégis lesz látszata. 

Ma végre beszéltem egy keralai doktornővel. A férfi orvosoknak majd egy hónapra előre kellett időpontot foglalni. A nőknél csak pár nap a várakozási idő. Gondolom, hogy az indiaiak konzervatívabb fele választja az ájurvédát, és azok kényelmetlenül érzik magukat női doktorral. Abban állapodtunk meg, hogy két hétre bemegyek a kórházba Keralában megfigyelésre. A fázékonyságomat nem tudják közvetlenül gyógyítani, de egyéb bajaimat megpróbálják. Egyelőre várom a kórház válaszát, hogy mikorra lesz szabad időpontjuk. E miatta bizonytalanság miatt, csak március közepétől merek tudományos előadásokat elvállalni. Egy hét Váránaszí, és egy hét Delhi. Mindkét hely tele előadásokkal és szövegolvasással. Ha úgy adódik, nem megyek el Orissszába, mert a kórház fontosabb.

Amíg a keralai kórházból megjön a válasz, visszamegyek a dél-mahárástrai Málvanba, mert azt a helyet nagyon megszerettem. Tudom a maráthit is gyakorolni, és már összebarátkoztam néhány helyi emberrel. Sajnos most valamivel drágábban adják a szobát. Általában napi 20 fontnyi pénz megy el a szállásra és öt-tíz az étkezésre.