Ratnágiri, feb. 13.

Ma eljöttem az idilli Málvanból (már most hiányzik), és elvonatoztam a szomszédos Ratnágiribe. Bár mintegy háromszázezer lakosával Indiában nem tartozik a nagyvárosok közé, Málvanhoz képest metropolisz. Még a konkani vasútvonal is nagy kitérőt tesz, hogy ide eljöjjön.

Málvanban nagyszerűen teltek az utolsó napok. Voltam népi színházban, találtam maráthitanárt, voltam sziklarajzokat nézni, és közben jókat úsztam. Mikor megfázással küzdöttem, bekentem magam, és kimentem a napra. Ez segített.

Az egyetemi munkát most félretettem, bár tudom, hogy haladnom kell vele, mert határidők vannak. Az adminisztrációt befejezni, és a saját kutatásaimhoz eljutni nehéz. De legalább fejlődök maráthiból. Málvanban csak kétszer beszéltem angolul, és tizenöt nap alatt csak egy fehér embert láttam. Nem igazán értem, hogy a külföldiek miért nem kapták fel. Jobb, mint a ricsajos Goa, és nagyon jó infrastruktúra épült ki a maráthi turizmusra.

Akkor döntöttem úgy, hogy ide eljövök, mikor még az utolsó málvani napok forgataga nem fogott el, és valami változatosságot akartam. Magam is csodálkozom, hogy miért nem tudok egy helyben ülni, mikor abban is jól érzem magam. Azért jöttem Ratnágiribe, mert van itt két régi barátom, és Rita beajánlott az itteni régész Rutviknál. Az értelmiségi társalgás hiányzott. Kár, hogy ez csak az utolsó napokban jött létre Málvanban, különben maradtam volna.

Időben elindultunk a vasútállomásra, és így útközben meg tudtam nézni a dhámápuri tó partján álló Bhagavatí istennő templomot. Oszlopcsarnok (mandapa), hosszú előtér (antarál) és kis, négyzet alaprajzű szentély (garbha-griha). Goában és Délnyugat-Mahárástrában a templomoknak nincs tornya (sikhara), hanem a templom mellett lámpaoszlop (dípa-sztambha) van.  Úgy látom, hogy a mellette levő banjanfát is szentnek tartják. Azért van emelvény körülötte.

Ratnágiriben a házigazdám, Leslie egy fiatal keresztény főiskolai tanár. Egyre csak angolul akart beszélgetni, és elmondta, hogy valami gátlás nem engedi, hogy maráthiul beszélgessen. De aztán feloldódott. Ez a gátlás, azt hiszem egyre többször előjön az indiaiakban. A helyi nyelvek a nagyvárosokban családi és szűk baráti körbe szorulnak vissza, és furcsa érzés egy idegent befogadni, aki ráadásul csak töri a nyelvet.

A házat kutya védi. Nagyon megugatott mikor először jöttem. Leslie elmondta, hogy vegyem le a sapkámat, mert a fekete sapka ingerli. Örültem, hogy mikor vacsora után egyedül jöttem haza, már csak szagolgatott.