Szambalpurban

Barátaimmal.
Mögöttünk a hírákudi víztároló és erőmű

2026. febr. 21-23.

 

A Nyugat-Orisszában fekvő Szambalpurba egy égi barátomat, Bháratit meglátogatni jöttem. Ez a több mint háromszázezres város kívül esik a turista útvonalakon, és legnagyobb látványossága a közlében fekvő Hírákud vízierőmű. A Mahánadí folyón épült erőmű 1956-os átadásakor Ázsia legnagyobb vízierőműve volt, és jelentős nehézipar épült köréje.

 

A Sántinékétanban végzett Bhárati szociális munkás és most asszonyokkal foglalkozó programokat koordinál. Orisszá állam foglalkoztatja. Korábban az északon fekvő Majurgandzsban dolgozott vagy tíz éven át, amit ő is, családja is nagyon szeretett. Aztán három évvel ezelőtt ide helyezték. Vasárnap délelőtt elvisz egy szegénykonyhára, ahol több ezer embernek ebédet főznek. Ezt aztán négy további központba szállítják, és ott osztják szét adagonként ötrúpiáért. Az itt dolgozók olyan egyedülálló asszonyok, akik négy-öt gyereket is nevelhetnek. Számukra korábban csak a bejárónői munka volt az egyetlen lehetőség. Még ha több házhoz is jártak dolgozni a nap során, akkor sem nagyon kerestek két-háromezer rúpiánál többet. Itt viszont tizenötöt kapnak. Minden nap, a vasárnapot is beleértve reggel négytől kezdődik a főzés, hogy a párolt rizs és a dál lencseszósz időben kiérhessen az elosztóhelyekre. Savanyúság nagy műanyagdobozokban Majurgandzsból érkezik a főtt étel mellé. A konyhát a rendkívül barátságos és energikus Minnu vezeti, aki miután itt végzett bevállal még egy műszak társadalmi munkát. Büszke rá, hogy az itt dolgozó asszonyok közül kettő is egyetemre tudta küldeni a gyerekét.

 

A Mission Sakti egyik kávézójában

Egy másik hasonló vállalkozás a Mission Shakti Café. Itt is asszonyok tartják fenn a kávézókat és éttermeket a város különböző pontjain. Mi is egy ilyenben ebédelünk a Science Park mellett, mikor vendéglátóim elvisznek meglátogatni a vízierőművet. Másnap látom, hogy a város legelőkelőbb részén, a Szambalésvarí templom mellett is van Mission Shakti. Este egy dombtetőre épült lánykollégiumot látogatunk meg. Bhárati elmondja, hogy a kollégium eredetileg a Szambalpurban tanuló lányoknak épült, de nem tudták feltölteni, mert talán mert sokáig tart innen eljutni a város különböző pontjaira. Aztán jött az ötlet, hogy szervezzenek itt rövidebb tanfolyamokat. Most már két hónapja megy a főzőtanfolyam a tizedik végén sikeresen levizsgázott 16-éves lányoknak. Vannak jópáran, akik messzebbről jöttek, de úgy látszik, hogy a közelieknek is megéri beköltözniük.

 

Hindiül mindenki ért errefelé. Szambalpur közel fekszik a hindi nyelvű Cshattíszgarh államhoz, és a helyi nyelvjárás fonetikájában a ki nem ejtett szóvégi „a” hangokkal inkább a hindire hasonlít, mint az orijára.