Sziklarajzok

Ratnágiri, feb. 14-16.

A Ratnágiriben töltött három napom a nemrégiben felfedezett sziklarajzok felkeresése köré szerveződött. Rutvidz Áptéval a régész-indológus Jeney Rita hozott vele össze, és fantasztikus volt szakértőkkel beszélgetni és együtt nézegetni a petroglifákat és a templomokat.

 

A sziklarajzok csodálatosak. India őskori művészetéről eddig semmit sem tudtam. Diákkoromban még úgy vélte a tudomány, hogy India művészete a harappai civilizáció apró szobraival és pecsételőivel kezdődött. A Mumbaitől délre fekvő, és egészen a keralai Malabár-partig húzódó, mintegy 900 kilométer hosszú Konkan-partvidéken megőrzött nagyszámú petroglifáról, azaz sziklarajzról még nem tudott a művészettörténet. Oxfordban kollégáim a leletek vizuális gazdagságával magyarázzák, hogy az egyiptológia messze több diákot vonz, mint a jórészt ékírásos táblákkal foglalkozó asszirológia. Az Indus-völgyi civilizáció építészetileg lenyűgöző, de művészettörténetileg kicsiny és szegényes ezekhez a néha három-négy méter nagyságot is elérő sziklarajzokhoz képest. A kutatók bizakodnak, hogy nagyszerű turizmus fog kiépülni a rajzok köré.

 

A vidék egyedi, laterit nevű, porózus vörös kőzete nagyon jól megőrizte a 6 000-12 000 évesre becsült sziklarajzokat. Ez pattintott kőkorszak, a paleolitikum utolsó szakaszára és az azt követő mezolitikum időszakkal esik egybe. Eddig három-négyezer egyedi rajzot dokumentáltak mintegy száznegyven lelőhelyen, melyek növényzettel alig borított fennsíkokon vannak. 

Az első sziklarajzot még a nyolcvanas években fedezték fel, de rendszeres kutatásukat csak 2012 ben kezdte meg Szudhír Riszbud villamosmérnök, aki emiatt felhagyott eredeti foglalkozásával. A Konkani Geoglifa és Örökségkutató Központot 2023-ban avatták fel. Az intézet öt alkalmazottja dokumentálja a sziklarajzokat, és készíti elő világörökségbe való felvételüket. Az alkalmazottak mind lelkesen beszélnek munkájukról, hiszen világraszóló felfedezést tettek. Addzsinkja Prabhudészái eredetileg sofőr, de mára már az intézet képzett idegenvezetője.

 

A kopár fennsíkok persze mára már privát tulajdonban vannak, és a geoglifa-központ elmagyarázza a tulajdonosoknak, hogy kötelességük a petroglifák védelme, viszont bevételt tudnak szerezni, ha kiépítik a helyet turizmusra. Ez különösen jól jön Mahárástra Konkan partvidékén, mert itt a rizsen, mangón és kesudión kívül nem nagyon terem meg más. A fennsíkokat pásztorkodásra és kőfejtésre használják. A laterit nagyszerűen felhasználható építkezéshez, mert porózus szerkezetű, és egyben jól tartja a hideget és a meleget. A házak többségét ezen a vidéken egységes méretűre vágott lateritdarabokból építik.

Manapság leginkább pásztorok fedezik fel a sziklarajzokat, és értesítik a ratnágiri sziklarajz-központot. A kutatók előadsokat tartanak a falvakban, és megkérdezik az idősebbeket, hogy gyermekkorukban láttak-e valamerre sziklarajzot. Azért az idősebbeket, mert a mai gyerekek már nem kóborolhatnak olyan szabadon, mint a régiek.  A régészeknek is kialakult már az érzékük, hogy merre kutassanak. Rutvidz például egy vonalból kiindulva felfedezett egy olyan rajzot, amelyet most a világörökség részének terjesztettek fel.

 

A fiatal Tárkik régész arról beszél, hogy a völgyekben levő vízparti falvakat összekötő gyalogutak mentén hozhatták őket létre. Valóban nehéz elképzelni, hogy ezeken a kopár fennsíkokon valamikor is élhettek emberek. Egy másik régész, Rutvidz szerint azonban elképzelhető, hogy a fennsíkokon léteztek időszakos települések, mert az biztonságosabb volt, mint a vadállatok által sűrűn látogatott folyópartok. A rajzokat a folyókból hozott kavicsokkal alakították ki. A mélyebb vonalakhoz egy kavicsot használtak, a kevésbé mélyebbhez kettőt: az egyikkel kalapálva a másikat, és így finomabb vonalvezetést alakíthattak ki. Mivel a vésetek alja u-alakú, nem pedig szögletes, kizárt, hogy fémszerszámot használtak volna. Tárkik és Rutvidz is kipróbálta a kaviccsal-vésést, és arra a következtetésre jutottak, hogy az esős évszakban szinte kétszer olyan gyorsan tudnak dolgozni, mint a száraz évszakokban. Könnyű elképzelni, hogy az esős évszakban megáradó folyók partjáról felhúzódtak az emberek a fennsíkokra.

is, mint az orrszarvú és van számos azonosíthatatlan fajta. A rajzok egységes stílust mutatnak. Profilból, ábrázolják az állatokat, így csak két lábuk látszik. Érdekes módon azonban szinte mindnek két füle van. Ezen kívül érzékszervet nem ábrázolnak, kivéve az uksi elefántot, ahol egy absztrakt vonal valószínűleg a szemet jelképezi. Általában mozgásban vannak. A leghangsúlyosabb részük a hatalmas test, amelyet néha absztrakt formák borítanak.

Az első ilyen sziklarajzot még a nyolcavanas években fedezték fel, de igazi kutatásuk csak 2012-től kezdődött. A Konkani Geoglifa és Örökségkutató Központot 2023-ban avatták fel. Az intézet öt alkalmazottja dokumentálja a sziklarajzokat, és készíti elő világörökségbe való felvételüket. A földek privát tulajdonban vannak, és a geoglifa-központ elmagyarázza a tulajdonosoknak, hogy kötelességük a geoglifák védelme, viszont bevételt tudnak szerezni, ha kiépítik a helyet turizmusra. Ez különösen jól jön Mahárástra konkan partvidékén, mert itt a rizsen, mangón és kesudión kívül nem nagyon terem meg más. A fennsíkokat pásztorkodásra és kőfejtésre használják.

A régészek munkáját nagyban nehezíti, hogy a sziklarajzokat nem tudják kultúrához kötni. Bár a fennsíkokon bőven találni pattintott kőszerszámokat, az erős monszunok a kőzetről lemossák a földet, és így nem lehet rétegzett lelőhelyeket találni. A közeli hegyekben levő barlangok rétegeinek feltárása adhat majd valami fogódzót.

A rajzok között vannak állatábrázolások, emberalakok és absztrakt formák. Az állatok között érdekes módon vannak itt már kihalt fajok, mint például az orrszarvú. De elefánt is már csak kis területen fordul elő Mahárástrában. Van számos azonosíthatatlan fajta. A rajzok egységes stílust mutatnak. Profilból, ábrázolják az állatokat, így csak két lábuk látszik. Érdekes módon azonban szinte mindnek két füle van. Ezen kívül a testen érzékszervet nem ábrázolnak, kivéve az uksi elefántot, ahol egy absztrakt vonal valószínűleg a szemet jelképezi. Az állatok általában mozgásban vannak. A leghangsúlyosabb részük a hatalmas test, amelyet néha absztrakt formák borítanak. A legnagyobb rajz a káséli elefánt 13-szor 18 méter nagyságú. Testében 70-80 kisebb állatábrázolás található. Azokkal szemben az emberi testet szemből ábrázolják. Van olyan, ahol annak két oldalán absztrakt formák vannak, és olyan is, ahol két rátámadó oroszlán. Ez a motívum az indus-völgyi civilizáció pecsételőin is szerepel és népszerűen Gilgames-motívumnak mondják. A tudósok azonban megjegyzik, hogy jelenlegi tudásunk alapján nem mondhatjuk meg, hogy a köztük levő kapcsolat mennyire valós. Az egyik legérdekesebb rajzon egy absztrakt motívumokkal és hullámos vonallal díszített négyzet közepén áll egy ember. A négyzeten kívül itt-ott állatok vannak, és egy különös deréktől lefele megrajzolt test. Megindulnak a gondolatok, hogy mit ábrázolhat, bár biztos megoldást nem tudunk. Szerintem az ember egy mikrokozmosz-szerű védett területen áll, és a területen kívül össze-vissza helyezkednek el a veszélyes állatok, illetve a csak két lábból álló démonvilág.