Szambalpur története és a királyi palota

A Mahánadí, a "Nagy folyó"

 A város története

A város nevét a helyi főtemplom istenségével, Szambalésvarí istennőből származtatják. Vannak azonban olyan elméletek is, hogy a buddhista képzeletvilág Sambhálája feküdt itt, a buddhizmus peremvidékén. 

A 19. sz. elején a várost erődített fal vette körül
(forrás:https://en.wikipedia.org/wiki/
History_of_Sambalpur)

Bár a város már az ókorban is lakott volt, felvirágzása az 1570-es évektől kezdődött; mikor a Patnát uraló Csauhán rádzsput dinasztia két részre osztotta az államot, és a déli rész Balarámadéva vezetésével önálló állammá fejlődött, mely egészen 1800-ig fennált, és tizennyolc környékbeli várat uralt. Ekkoriban az állam neve Hírákhand, „Gyémántvidék” volt, mivel errefele sok gyémántot találni. Az idők során Mahánadí partján fekvő város palotákkal és templomokkal gazdagodott. 

A Szambalésvarí templom 1825-ben 
(forrás: Youtube)

A város emblematikus temploma, a Szambalésvarí templom is Baladévarám idejéből származik. Mikor 1800-ban örökös nélkül kihal Balarámadéva dinasztiája, félévszázados huzavona kezdődik melyben előbb a maráthák, majd a britek vagy közvetlenül, vagy pártfogoltjaik által irányítják az államot, míg végül 1849-ben a britek végleg közvetlen irányítás alá veszik. 

Szuréndra Szái szabadsághős
egy utcai falfestményen

Az 1857-es szipolylázadás idején az évtizedek óta lázadást szervező csauhán „Hős” Szuréndra Szái mintegy ezerkétszáz törzsi emberével beveszi magát a várba, és csak a lázadás leverése után adja meg magát. Az indiai maharadzsák és egyéb uralkodók szinte mind az angolok pártján voltak. Dzshánszí és Szambalpur hatalmuktól megfosztott urai azonban a felkelőket támogatták.

A huszadik század elején a város lakossága mintegy tízezer fő, ami lassan növekszik. A nagy változást a hírákudi gát megépítése, és az ehhez kötödö iparosítás hozza, melynek hatására 1981-ben már több mint kétszázezren laknak itt.

A királyi palota

A paloták a 19. sz. elején. A háttérben a királyő palotája. A többi épület ma már elhagyatott rom (forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Sambalpur_State)

A folyóparti várost a tizenkilencedik század elején még várfal vette körül, de ennek ma már szinte semmi nyoma. A templomok mellett megmaradt azonban három egyemeletes palotaépület. Az itteni paloták messze kisebbek, mint a Rádzsaszthánban láthatóak, és úgy látszik, hogy a város nem lát benne fantáziát, hogy turizmusra kiépítse őket. Kivétel ezalól a királynői lakosztály, azaz a hárem vagy indo-perzsa szóval a zanáná. Ez a kis palotát is nemrég még ugyanúgy ette az enyészet mint a többit, de nemrégiben előkelő vendéglővé alakították át, és régi szépségében tündököl. Egy tizenkilencedik századi képen még négy palotát látni, ma azonban csak egyet mutogatnak királyi palotaként. Mikor odaérek a google-térképen jelzett bejáratához, lakatot találok a kapun. Egy tizenéves fiú odajön hozzám, és elmagyarázza, hogy a közeli épületen keresztül lehet ide bemenni. A kis cshattrí-pavilon mögött meghúzódó nagyobb épületet szinte teljesen benőtte a növényzet. A második emelet mindenütt leomlott már, a tornácos belső udvar körül épült földszint még jórészt áll, bár a fák és kúszónövények már teljesen átvették az uralmat, és csak ösvényeken lehet közlekedni. Észreveszem, az átépítés nyomait bizonyos helyeken. Egy sarokban például a mécsestartó díszes falbemélyedés közepén éri el egy új keresztfal a régi falat. Másutt pedig a félig összeomlott régi íves oszlop mellé került egy kevésbé díszes új tartópillér. A palotát több száz évig használták, szinte természetes, hogy közben át is építették. A korábbi fiú megjelenik egy barátjával, és azt mondja, hogy elvisz egy titkos alagúthoz, mely régen kivezetett a várból. Megpróbálunk a hátsó kerten keresztül odajutni, de úgy benőtte a gaz, hogy nem tudunk átvágni rajta. Nem baj, van megoldás. Egy apró ablakon keresztül mászunk ki a kertbe. Az ablakot valaha kőrács fedte, de annak nagy részét kitörték. Lehetséges, hogy csak mostanában az átjárás megkönnyítésére. Én is valahogy átverekedem magam rajta, de kiderül, hogy az alagutat teljesen feltöltötte a víz, így egy vízzel borított folyosón kívül semmi nem látszik. Innen ma már csak könnyűbúvár-felszereléssel lehetne átjutni.

A régi rajzon több palota is látszik a királyi körzetben, de a legtöbbnek mára már nyoma sincs. Kövezetüket bizonyára széthordták, területüket beépítették. Egy kétemeletes épület azonban még ma is áll. Ennek állapota szomorúbb, mint a természet őrlőfogaival küszködő palotáé: két oldalán tehénistálló lett, és az épület felhasználható részeiben is tehenek vannak. A másik két oldalát jórészt beépítették, csúnyácska modern épületekkel. A palota teteje hiányzik, de jól kivehető az emeleten az oszlopos tornáccal majd fallal körülvett belső tér.

Bhárati felhívja egy ismerősét a polgármesteri hivatalban, hogy manapság mi a helyzet a királyi palotával. Onnét megtudjuk, hogy a bozóttal benőtt palotát megvette egy dél-indiai befektető. Talán egyszer sikerül hasznosítani.